Hétvége eseményei

A hétvégén elég sok fotós élményben volt részem. Voltam egy halastónál, fotóztam nőszőfüvet, balkáni gerlét az erkélyünkről és rozsdafarkúakat a hegyen. A rozsdafarkú pár a pincében fészkelt egy szekrény tetején és vasárnap amikor ott jártam, akkor repültek ki a fiókák. Nagy öröm, hogy feltudták nevelni őket a szülők. A pince ablakát résnyire nyitva hagytuk hogy a madarak ki-be tudjanak járni és akkor sem nagyon zavartatták magukat, amikor ott voltunk. Vasárnap arra lettem figyelmes, hogy a két szülőmadár szinte megállás nélkül hordja a táplálékot a fiókáknak és repkednek ki-be az ablakon. Amikor beléptem az ajtón 5 fiókát pillantottam meg a szobában, amint riadtan repdesnek ide-oda. Jobbnak láttam, ha inkább nem zavarom őket, a szülők már így is nagyon türelmetlenek voltak. Remélhetőleg még pár nap és elérik a röppképességüket és 5 kis madárral gazdagodik a rozsdafarkúak népessége...

  

  

Mocsári nőszőfű

A gyurgyalagfotózás sajnos ezen a hétvégén sem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. A kihelyezett beszállóágra ügyet sem vetettek, és ahová leszálltak az meg nagyon messze volt. Viszont izgalmas volt megyfigyelni őket. 6 órakor szálltak ki az üregből, rövid tollászkodás és néhány kör után már indult is a vadászat. Érdekes volt, ahogy a fészken váltották egymást.Kb. negyedórás időközönként cseréltek.Miközben az egyik vadászott, addig a másik az üregben a tojásokon ült. Miután meguntam, hogy most sem sikerült jó kép róluk, kimásztam a sátorból és felfeezőútra indultam a környéken. Nem is kellett sokat mennem és egy szép, védett virágra bukkantam.

Lessátor először bevetésen

A múlt hét közepén megérkezett a lessátor, amit rendeltem és hétvégén volt időm kipróbálni. Szombat hajnalban elindultam a berekbe, azzal az eltökélt szándékkal, hogy őzeket fogok fotózni. Hajnali nénykor keltem és fél ötkor már állt is a sátor. Egy erdősáv szélében állítottam fel a sátrat, közel a nádashoz. A kettő között egy vadföld volt, ide vártam a kiváltó őzeket.

A sátor felállítását finoman szólva nehezítették a szúnyogok, pont olyan helyen voltam, ahol nincs belőlük kevés...

Amint bebújtam a sátorba két perc sem telt bele és kiváltott egy őz, tőlem úgy 100 méterre, közvetlenül egy magasles mellől. Pedig még gondolkodtam is, hogy oda állítom a sátrat a magasles mellé. Ez van!

Csak az oldalsó kukucskálón láttam meg és teljesen kitekertem oldalra a gépet hogy keresőbe hozzam, de értelmetlen volt fotózni. Rövid csipegetés után gyorsan beváltott a szemközti nádasba. Ezután őz már nem jött. Tőlem jobbra egy száraz fűzfa állt a nádas szélében, azon üldögélt néhány dolmányos varjú, illetve kakukk, hol szólóban, hol párosával.

Kb. két órát töltöttem a lesben, bízva benne, hogy látok még őzet, de miután telesen elgémberedett mindenem kimásztam. Ja ülőalkalmatosság nem volt nálam, így csak térdeltem egyik lábról a másikra...

Kinyújtóztam, sétálgattam és közben ismerős hangokra lettem figyelmes. Egy gyurgyalag ücsörgött a fa tetején 20-30 méterre. Ekkor már gyanús volt, hogy két órát ültem a lesben, nem hallottam a hangját és most 7 óra tájban itt van mögöttem egy fa tetején. Benéztem az erdősávba és beigazolódott a sejtésem. Találtam egyetlen egy üreget és lakott volt. Láttam, amint ki-be repkednek a madarak. Hihetetlen, hogy minden alkalmas költőhelyet igyekeznek kihasználni. A költőüreg egy kb. 3m*1,5-es csupasz homokos letörésben található az erdősáv egy kisebb tisztásán. Nagyon megörültem a felfedezésnek és le is szúrtam egy beszállóágat. Jövő hétvégén azt hiszem itt fogom felállítani a sátrat. Még nem volt kedvem hazaindulni, és valami értelmes fotót is akartam készíteni, gondoltam felülök a lesre bámészkodni. Szeretem a napnak ezt az időszakát, a hajnali, reggeli órák ezek a legszebbek. Egy ilyen területen pedig mindig van valami látnivaló. Dolmányos varjak jönnek, mennek, valahol egy kakukk szól, barna rétihéja vadászik a nádas felett, néha átrepül egy lomha kócsag vagy szürke gém. Hattyúk szárnysuhogása hallatszik és egy ötös csapat átrepül a táj felett...közben a nádasból előmászik egy őz.Hoppá!Visszatért.Egy gyenge kis bak. Sajnos nem jött közelebb, csak egy helyben toporgott. Néhány falat friss zöld és vakaródzás után vissza is váltott a nádasba.

Jövő szombaton a gyurgyalagoké lesz a főszerep.

  
  

Téli emlék Mohácsról

Pentacon 1.8

Ez is egy régebben készült kép, de szeretném megmutatni.

Makrók

Néhány régebbi képem...

Városi park

Vasárnap reggel kiültem az itatós lesbe, hátha most szerencsével járok. Tavasszal építettem meg egy fix leshelyet otthon a hegyen, de eddig nem nagyon vált be. Pár alkalommal ültem ki azóta, de eredménytelenül. Nem  nagyon látogatják a madarak. Amit nem igazán értek, hiszen rengeteg madár van a környezetében. Legközelebb délutántól estig kint leszek, talán a nagy melegben majd több madár jön az itatóra. Az eddigi mérleg egy szajkó, ami annyira közel repült, hogy nem lehettet élesre állítani, egy exponálás előtt távozó kék cinege és egy félrefókuszált fekete rigó.

Két órás szúnyogetetés után, úgy döntöttem hazaindulok. Hazafelé a városi parkban rengeteg csókát és varjat láttam, gondoltam megállok, megnézem őket.

Ismét a gyurgyalagok

Múlt héten meglátogattam egy régi homokbányát, ahol gyurgyalagok fészkelnek. Néhány röpképet tudtam készíteni, de még korántsem végeztem velük. Közben megérkezett a lessátor, ami kipróbálásra vár. Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Néhány fotó a mostani hétvégéről és két héttel ezelőttről.

Terepszemle gyurgyalagfotózás előtt

Ma reggel kiruccantam egy pár órára, hogy amolyan terepszemlét tartsak a tervezett gyurgyalagfotózás előtt. Kíváncsi voltam, hogy ott mozognak-e azon a területen, ahol már évek óta sikerült megfigyelnem őket. Nagyjából kinéztem a helyet, honnan lehetne majd fotózni, persze ha már beszereztem a lessátrat.

Ez a legújabb ötlet. Kell egy lessátor. Ahhoz ugyanis, hogy a kis 70-200-al madarakat tudjak fotózni elég közel kell kerülni és ez csak úgy lehetséges, ha az ember el tud rejtőzni.

Ha minden jól megy két hét múlva már örömteli hírekkel szolgálhatok a lessátras fotózásról.

Szóval reggel jártam egyet a boglári berekben, hogy felmérjem merre mozognak a gyurgyalagok.

Eleinte még csak a hangjukat sem halottam, aztán később megjelentek és sorban szállingóztak le a nyárfák tetejére.

Én meg bújkáltam a sűrűben, hogy legalább valami dokumentum jellegű képet tudjak róluk készíteni.

Nem mellékesen, rátaláltam egy elég szép mocsári kosbor állományra és egy pár tő hússzínű ujjaskosborra. Rengeteg rovar mozgott, lepkék, szitakötők és természetesen velük együtt a rájuk vadászó madarak is. Tövisszúró gébics, sárga billegető, rozsdás csuk, cigánycsuk és persze a gyurgyalagok.

A nádasból több helyről szólt a nádirigó. A legjobb dolog akkor történt, amikor a gyurgyalagok felé lopóztam a fák között. Megálltam egy pillanatra és csak egy sárga villanásra lettem figyelmes tőlem jobbra.

A sűrű bokrok ágai között egy gyögyörű hím sárgarigót pillantottam meg. Kb. 20 méterre lehett és az ágaktól félig meddig takarva volt, de így is látszott, hogy mennyire színpompás tollazatú madár. Csak manuálisan tudtam az élességet állítani, de amilyen az én szerencsém éppen az expo gomb lenyomása előtt szökkent odébb egy másik ágra. Utána ez mégegyszer megismétlődött és harmadszorra már eltűnt az erdőben.

Egy képet sem tudtam róla csinálni...

Visszafelé úton egy vörös vércsét láttam, akinek csak én örültem, az őt hajtó dolmányos varjak már annyira nem.