Ma reggel kiruccantam egy pár órára, hogy amolyan terepszemlét tartsak a tervezett gyurgyalagfotózás előtt. Kíváncsi voltam, hogy ott mozognak-e azon a területen, ahol már évek óta sikerült megfigyelnem őket. Nagyjából kinéztem a helyet, honnan lehetne majd fotózni, persze ha már beszereztem a lessátrat.
Ez a legújabb ötlet. Kell egy lessátor. Ahhoz ugyanis, hogy a kis 70-200-al madarakat tudjak fotózni elég közel kell kerülni és ez csak úgy lehetséges, ha az ember el tud rejtőzni.
Ha minden jól megy két hét múlva már örömteli hírekkel szolgálhatok a lessátras fotózásról.
Szóval reggel jártam egyet a boglári berekben, hogy felmérjem merre mozognak a gyurgyalagok.
Eleinte még csak a hangjukat sem halottam, aztán később megjelentek és sorban szállingóztak le a nyárfák tetejére.
Én meg bújkáltam a sűrűben, hogy legalább valami dokumentum jellegű képet tudjak róluk készíteni.
Nem mellékesen, rátaláltam egy elég szép mocsári kosbor állományra és egy pár tő hússzínű ujjaskosborra. Rengeteg rovar mozgott, lepkék, szitakötők és természetesen velük együtt a rájuk vadászó madarak is. Tövisszúró gébics, sárga billegető, rozsdás csuk, cigánycsuk és persze a gyurgyalagok.
A nádasból több helyről szólt a nádirigó. A legjobb dolog akkor történt, amikor a gyurgyalagok felé lopóztam a fák között. Megálltam egy pillanatra és csak egy sárga villanásra lettem figyelmes tőlem jobbra.
A sűrű bokrok ágai között egy gyögyörű hím sárgarigót pillantottam meg. Kb. 20 méterre lehett és az ágaktól félig meddig takarva volt, de így is látszott, hogy mennyire színpompás tollazatú madár. Csak manuálisan tudtam az élességet állítani, de amilyen az én szerencsém éppen az expo gomb lenyomása előtt szökkent odébb egy másik ágra. Utána ez mégegyszer megismétlődött és harmadszorra már eltűnt az erdőben.
Egy képet sem tudtam róla csinálni...
Visszafelé úton egy vörös vércsét láttam, akinek csak én örültem, az őt hajtó dolmányos varjak már annyira nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése