A múlt hét közepén megérkezett a lessátor, amit rendeltem és hétvégén volt időm kipróbálni. Szombat hajnalban elindultam a berekbe, azzal az eltökélt szándékkal, hogy őzeket fogok fotózni. Hajnali nénykor keltem és fél ötkor már állt is a sátor. Egy erdősáv szélében állítottam fel a sátrat, közel a nádashoz. A kettő között egy vadföld volt, ide vártam a kiváltó őzeket.
A sátor felállítását finoman szólva nehezítették a szúnyogok, pont olyan helyen voltam, ahol nincs belőlük kevés...
Amint bebújtam a sátorba két perc sem telt bele és kiváltott egy őz, tőlem úgy 100 méterre, közvetlenül egy magasles mellől. Pedig még gondolkodtam is, hogy oda állítom a sátrat a magasles mellé. Ez van!
Csak az oldalsó kukucskálón láttam meg és teljesen kitekertem oldalra a gépet hogy keresőbe hozzam, de értelmetlen volt fotózni. Rövid csipegetés után gyorsan beváltott a szemközti nádasba. Ezután őz már nem jött. Tőlem jobbra egy száraz fűzfa állt a nádas szélében, azon üldögélt néhány dolmányos varjú, illetve kakukk, hol szólóban, hol párosával.
Kb. két órát töltöttem a lesben, bízva benne, hogy látok még őzet, de miután telesen elgémberedett mindenem kimásztam. Ja ülőalkalmatosság nem volt nálam, így csak térdeltem egyik lábról a másikra...
Kinyújtóztam, sétálgattam és közben ismerős hangokra lettem figyelmes. Egy gyurgyalag ücsörgött a fa tetején 20-30 méterre. Ekkor már gyanús volt, hogy két órát ültem a lesben, nem hallottam a hangját és most 7 óra tájban itt van mögöttem egy fa tetején. Benéztem az erdősávba és beigazolódott a sejtésem. Találtam egyetlen egy üreget és lakott volt. Láttam, amint ki-be repkednek a madarak. Hihetetlen, hogy minden alkalmas költőhelyet igyekeznek kihasználni. A költőüreg egy kb. 3m*1,5-es csupasz homokos letörésben található az erdősáv egy kisebb tisztásán. Nagyon megörültem a felfedezésnek és le is szúrtam egy beszállóágat. Jövő hétvégén azt hiszem itt fogom felállítani a sátrat. Még nem volt kedvem hazaindulni, és valami értelmes fotót is akartam készíteni, gondoltam felülök a lesre bámészkodni. Szeretem a napnak ezt az időszakát, a hajnali, reggeli órák ezek a legszebbek. Egy ilyen területen pedig mindig van valami látnivaló. Dolmányos varjak jönnek, mennek, valahol egy kakukk szól, barna rétihéja vadászik a nádas felett, néha átrepül egy lomha kócsag vagy szürke gém. Hattyúk szárnysuhogása hallatszik és egy ötös csapat átrepül a táj felett...közben a nádasból előmászik egy őz.Hoppá!Visszatért.Egy gyenge kis bak. Sajnos nem jött közelebb, csak egy helyben toporgott. Néhány falat friss zöld és vakaródzás után vissza is váltott a nádasba.
Jövő szombaton a gyurgyalagoké lesz a főszerep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése