Az utóbbi időben feldobtam egy-egy képet, de valahogy a hozzá kapcsolódó szöveges élménybeszámoló az mindig elmaradt. Nem tudom miért volt ez, talán lustaság vagy nem is tudom...
Elhatároztam, hogy ezen változtatnom kell és nem fogom elhagyni a duma részt sem, mert csak így van értelme a blognak.
Amióta eladtam a telémet azóta nem is nagyon tudom követni azt a koncepciót, hogy ide majd a madárfotózással kapcsolatos élményeimet fogom leírni képes beszámoló formájában, hiszen már egy ideje nincs mivel fotózni a madarakat.
Így aztán azok a képek kerültek fel amiket egy fix 50-es objektívvel fotóztam, kirándulások alkalmával.
Remélhetőleg nemsokára téli madáretetős fotókkal jelentkezem, ha sikerül beszerezni a 70-200-as utódját.
Már nagyon vágyom rá, hogy a leskunyhóban ücsörögjek és ne csak gondolatban nyomogassam az expógombot, ha madarakat látok.
Erre minden esély meg is van, hiszen elkészült az átalakított madáretető, amit a múlt hétvégén azért még egy kis itatóval is megspékeltem.
Alighogy kiszórtam a napraforgót és a diót, már jöttek is a cinkék, csuszkák és ették, hordták az eleséget.
Elkezdtem kialakítani egy egerészölyves lest is, remélem be fog válni és az ölyvek is díjazni fogják az igyekezetemet. A les egy régi, elhagyott, de jó állapotú, deszkából összeeszkábált kis kunyhó, amit úgymond birtokba vettem. Körülötte már teljesen benőtt mindent a gaz és sűrű kökénybokrok takarják, ami még jól is jött nekem. Az egyik oldalánál kellett egy kicsit kitisztítanom a terepet, lekaszálni a gazt és egy kis kitekintő nyílást vágni és nagyjából ennyi volt a teendőm. Már csak egy szimpatikus beszállóág kellene, meg persze valami elhullott állat.
Szóval nem tétlenkedtem, már csak az objektív hiányzik. De az már nagyon!
Ez pedig most egy kép nélküli bejegyzés:)
