Kantavár

Hétvégén barátnőmmel túrázni voltunk a Dömörkapu-Kantavár-Lámpásvölgy útvonalon. A múltkori nagy vihar az erdőben is otthagyta a nyomait. Voltak erdőrészletek ahol több volt a kidőlt fa, mint a lábon álló. Rendes akadálypályát épített nekünk a szél. A Kantavári forrásnál kidőlt egy nagy tölgy, de úgy hogy a patakon átívelő híd, a forrás és a menedékház közé, mindegyiket épségbe hagyva, de nem messzebb mindegyiktől mint egy méter. Alatta nem lehetett átbújni, de nagyon jól lehetett közlekedni rajta. Lámpásvölgyben volt ahol egész hegyoldalt mosott el a víz, fákkal együtt. A patakvölgyben rengeteg sár gyűlt össze, amiben barátnőm bemutatta, hogyan lehet bokáig elmerülni. :)Aztán megmosdattuk a patakban a túracipőt és elindultunk hazafelé.Közben azért készült egy két kép is.

Pellérdi-halastavak

Szeretem én a hegyvidéki erdőségeket a szép virágokat, de valahogy jobban vonzódom a vizekhez és a madárvilághoz. Szóval éppen rámfért, ma egy kis kiruccanás Pellérdre a halastavakhoz. Sajnos spektív és távcső sem volt nálam, csak fényképezőgép, pedig a nagy csapat barátrécétől beindult a madarászkedvem.  Kb. 50-60 darab lehetett az egyik kisebb tavon, nagyrészt gácsérok. Érdekesség, hogy volt köztük egy kontyos  réce gácsér is. Ezenkívül, tőkés réce, cigányréce, szárcsa, szürke gém, kárókatona, barna rétihéja, kakukk, nádirigó, széncinege, barkóscinege és nádiposzáták alkotják a megfigyelt fajokat. A készült fotók, illetve főként az el nem készült fotók ismét bebizonyították, hogy be kellene szereznem egy 400-as telét, ami már egy jó ideje csak az álom kategória. Egyszer majdcsak összespórolom rá...addig is...

Esős unalom elleni képfeltöltés

Nagy-mező

Bár nagyon esőre állt ma az idő, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem mégis nekivágok, és teszek egy túrát Pécsvárad és Hosszúhetény között. Egyáltalán nem ismertem a területet, így csak úgy találomra haladtam, de így sokkal izgalmasabb is volt. Kezdetben a felhők közül még sütött is a nap, sőt meleg volt, aztán később elkapott egy jó kis zuhi. Fényképezőgépet is vittem magammal, de nem nagyon tudtam fotózni. Elég erős szél volt így virággal nem is nagyon próbálkoztam. Az út elején találkoztam egy tövisszúró gébiccsel, szerencsém volt és elég sokáig bevárt, így még a kis 70-200-assal is volt némi esélyem.

Gébicsen kívül, láttam füsti fecskét, búbos pacsirtát, fácánt, egerészölyvet, karvalyt, vadgerlét, örvös galambot, mezei verebet, barna rétihéját, mezei nyulat és egy őzet.

Az őz rendesen fel is bosszantott. Már hazafelé tartottam, amikor észrevettem egy gyepűrózsa tövében legelészni. Szerencsére nagyon jó szelem volt és nem vett észre.Örültem is mert, nagyon jó esélyeim voltak becserkelni. 40 méterre az őz, jó szél, magas fű, galagonya bokrok fedezéknek. Eleinte vártam, mert mindig egy kicsit takarásban volt, hogy majdcsak elindul felém, persze nem így történt. Na akkor cserkeljünk!

Elindultam csúszva mászva, hogy megközelítsem, de az utolsó métereken elbuktam a dolgot...Mérgelődtem is egy kicsit, mert közben megeredt az eső, a felszerelés ázott, és még egy rossz képet se tudtam róla csinálni. Így maradt a gyepűrózsa fotóalanynak.

Dél-dunántúli pirostúra

Ma korán sikerült végezni a melóval, így volt egy kis idő a túrázásra is.

Egy rövidke kis szakaszt jártam be, kosbort kerestem.

Meg is lett a majomkosbor és sikerült találni egy fehér virágú változatot is.

Május 1.

A hétvégén sajnos nem sok idő jutott a fotózásra, de azt a kevés időt azért igyekeztem kihasználni. Szombaton hajnalban kimentem az egyik kedvenc területemre, de értékelhető kép az sajnos nem sok született. Bár fotózni nem nagyon sikerült, azért élményekben nem volt hiány. Rátaláltam egy nagyszerű helyre, ahonnan nagyon jól lehetne szarvasokat és vaddisznót is fotózni és persze már a következő kis kiránduláson járt az eszem, hogy ezt hogyan is lehetne majd kivitelezni. A nagy álmodozás közepette egy rétisas épp arra a fára ereszkedett volna, amelyik alatt kuporogtam és kémleltem az előttem elterűlő jó kis lápos élőhelyet, de az utolsó pillanatban talán észrevehetett, mert fordult egyet és nagyon gyorsan továbbállt. Rálőttem pár képet, de mire a nagy izgalomba bekapcsoltam a gépet, meg mire a technika feléledt addigra már jó messze járt. Hazfelé meg már nagyon kellett tempóznom, mert ballagásra mentünk...

Miután a rokonságot a ballagás után hazaszállítottam, felkerestem az elmúlt években talált bíboros kosborokat és örömmel tapasztaltam, hogy, újabb helyeken is rátaláltam. Remegő kézzel és a sietségben, csak egy ilyen kép sikerült.

Vasárnap pedig barátnőmmel újra megnéztük az agárkosborokat a múltkori helyen, de a nagy szél miatt esélytelen volt a fotózás.

A sárga billegetőt azért lehettet fotózni.