Visszatekintés

Jócskán vissza kell kanyarodnom az időben, mert fotók ugyan születtek az elmúlt két hétben, csak a blogba nem kerültek fel. Persze ez megint az én lustaságomnak köszönhető.

Kezdeném onnan, hogy az objektívparkomban történt egy kis változás. Megváltam a 200/2.8-tól (ami húde nagyon jó kis obi), meg a kétszerezőtől és lett egy 400/5.6,  a régóta áhított nagytele.

Most, hogy megvan nagyon örülök, mert ezzel sokkal jobb madárfotókat tudok készíteni, viszont növényekre vagy egyéb más témákra nem igazán való. Persze lehet vele virágot is, de nem arra találták ki. Mindegy madárfotózásra a legjobb tele, ami még elérhető áron kapható. Egyéb témákra meg lehet, hogy újra lesz egy 50/1.8-as.

Két hetet kell visszamenni az időben, akkor voltam Pécsen, amikor is szerettem volna leánykökörcsineket fotózni. Persze egész héten szép idő volt, szombaton bezzeg felhős. No sebaj, délelőtt kirohantunk nehogy még az eső is eleredjen. Készítettem egy tucat fotót, ilyen olyan szögből, több virágról is, de nem igazán fogott meg egyik sem. Egyet azért bemutatok, azért ott is jártam, megpróbáltam...

Hazamentünk, délután pedig ragyogó napsütés örvendeztetett bennünket a kilencedik emeleti panel lakásban...

Ezt követően született valamikor a nyuszis kép, amit az előző bejegyzésben tettem közzé, de az már itthon a Marcali-víztározónál készült.

Most hétvégén a Balatonon voltam, végignéztem egy kis szakaszt Balatonmáriától Balatonboglárig, mi a helyzet a vizimadarak háza táján. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ilyenkor már a legtöbbjük fészkeléshez készülődik és inkább a halastavaknál kellene keresni őket, így aztán kis elmélkedés után a boglári berekben kötöttem ki. Ott mindig történik valami izgalmas, mindig látok valami érdekeset.

Azért a balatonmáriai kiruccanás sem volt hiábavaló, mert az autóhoz visszafelé menet az egyik nyírfán megpillantottam egy örvös galambot. Nem volt félős 10 percen keresztül tollászkodott, én meg csak nyomtam a gombot.

Miután elvégezte a reggeli tisztálkodást továbbállt, ahogy aztán én is. Irány a berek. Kiérve, úgy döntöttem nem nagyon bóklászom, csak leheveredem a fűbe, aztán várom, hogy valami történjen.

Élveztem a jó időt, meg hogy éppen nincs semmi gondom, az meg külön öröm volt, hogy fotótéma is akadt.

Egy egerészölyv körözött be fölém, vadászni próbált, de nem lehetett neki könnyű ,miközben állandóan az őt hajtó dolmányos varjakat, meg szajkókat is rendszabályoznia kellett.

Körülöttem galagonya bokrok voltak és hol egyiken hol másikon tűnt fel egy-egy cigánycsuk. Nagyon színpompás kis madarak egyébként. Aztán egyszerre csak egy ismerős hang csapta meg a fülem. Valahol egy sárga billegetőnek kell lennie. Erre tőlem alig 30 méterre egy kóró tetején landolt. Később aztán még többször láttam.

És végül megérkeztünk a mai reggelhez, ami fekete kökörcsin fotózással telt. Természetesen a 400-as telével, ami nem is hozott nagy sikert. Mondjuk nem is vártam mást. Kézből kellett fotóznom 1/100-as záridővel, ami ekkora telénél édeskevés. Azért a hangulata megfogott.